A június 5-e estéről szóló beszámolókat olvasva megállapítható, hogy nagyjából mindenki úgy gondolja, az iPhone® után a Vision Pro® is forradalmi termék. Tökéletes példája annak, ahogy az Apple gondolkodik az innovációról: amíg nincs jobb ötlet egy termékre vagy azzal kapcsolatos probléma megoldására, addig inkább nem csinálnak saját verziót. Természetesen a Vision Pro sem tökéletes, vannak kompromisszumok, de egyértelműen másik ligában játszik, mint a konkurens termékek.
Apple termékek tekintetében igazi „early adopter” vagyok, ha tehetném, minden újdonságból a lehető leghamarabb szeretnék birtokolni egyet. A feltételes mód első oka természetesen az ár. Nem ez az első olyan Apple termék, amit inkább csak távolról csodálok, de egy csúcs MacBook Pro® vagy Mac Pro® esetén könnyen elintézem annyival, hogy igazából nincs rá szükségem. Jelen esetben, „sajnos” nem ennyire egyszerű a helyzet. Rengeteg pénz persze az a 3500 dollár, de ha belegondolunk, mihez képest is mondjuk, hogy drága? Nincs VR headset, amivel tudását, minőségét érdemes lenne összehasonlítani. És hát megint az a fránya ökoszisztéma, aminek köszönhetően úgy kerül be egy új eszköz a népes Apple családba, hogy kapásból mindenkivel jóban van.
Nagyon kíváncsi vagyok rá, milyen huzamosabb ideig viselni. Az első beszámolók arról szólnak, hogy bár valóban kényelmesre sikerült (többféle méretben lesz kapható), azért nem könnyű. A hozzávetőlegesen kétórás akku idő sem túl sok és bár természetesen működik közvetlen tápellátással is, azzal kicsit oda a szabadság. (Az akku árát még nem tudjuk 🙂
A kezelésről azt mondják, nagyon intuitív, könnyű megszokni és a rengeteg szenzornak köszönhetően tényleg mindig látja, hová nézünk és mit csinálunk a kezünkkel. Ezzel együtt nagyon kíváncsi lennék, hogy egy átlagos napot végig csinálva minden olyan zökkenőmentes és magától értetődő lesz-e, mint egy film kiválasztása és elindítása.
Szemüvegesként elsőre igazán jól hangzik, hogy itt nem kell majd azzal küzdeni, hogy hogyan vegyük fel úgy, hogy nem nyomunk és karcolunk össze semmit és még kényelmes is legyen, de legalább ennyire kíváncsi vagyok, hogy itthon hogyan – és mennyiért – lehet majd hozzájutni a dioptriás lencsékhez.
Kérdés tehát akad bőven, de munkára és filmnézésre is nagyon kipróbálnám már a jelenlegi állapotában. A jövő pedig a piac és a fejlesztők kezében van.
